Az első versenynapon arra törekedtünk, hogy a lehető legjobban spóroljunk az autóval és a gumival. Három murvás futam követi egymást a bajnokságban, ráadásul Szombathelyig csak három hét van rendbetenni az autót, így nem szabadott megsérülnie! Nem foglalkoztunk annyit az eredménnyel, de igyekeztünk nem lemaradni. Bejött ez a taktikánk, hiszen napközben három páros volt előttünk, estére pedig a második helyen álltunk, igaz jelentősen lemaradva Szilágyiék után, de mögöttünk is sokkal voltak Maricsekék. Bevallom, én sem voltam csúcsformában fizikailag, kevésbé tudtam koncentrálni és ez rányomta a bélyegét a teljesítményünkre: ha nem ezt a taktikát választjuk, akkor sem tudtunk volna sokkal gyorsabbak lenni. Ennek ellenére egyre feljebb törtünk, hiszen voltak, akik lelassultak vagy kiestek, így a második helyen zártunk.

Aki megnézi a képeket, láthatja, hogy azért ez a tempó sem sétakocsikázás volt... A bukkanók nagyokat ütöttek a kartervédőn keresztül, így húzatópadra került az autó, hogy helyreállítsuk az első váznyúlványt. A hátsó futóműpont sem volt a helyén és nem most görbült el, de reméljük, ezzel Dicsáék utolsó aknáját is elhárítottuk. Így legalább aszfalton jobbat tudunk nyújtani: a miskolci abszolút 19. hely motivál minket, hogy újra ilyen eredményt érjünk el!